Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Görögország, Leros sziget, 2022.júl.26.-aug.08.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Leros, Lakki-öböl, 2022. július 26-31.

Napjaink változatlanul telnek, de körülöttünk a horgonyzó hajók cserélődnek. Van egy holland hajós, ő a parthoz legközelebb horgonyoz, vele szoktunk beszélgetni, ő a hajóján dolgozgat, augusztusban jön a fia egy barátjával, őket várja.

Érkezik egy francia pár, akik egyetlen magyart ismernek személyesen, az irodalmi Nobel-díj várományosai között szereplő, világhírű Krasznahorkai László írónkat, akinek kiadták a lakásukat talán egy évig. Nagyon dicsérték, büszkék voltak, hogy ismerik. Amikor megemlítem nekik, hogy Dénes anyukájáék jó barátok a Krasznahorkai házaspárral, oda-vissza vannak az örömtől. Mondják is, hogy milyen nagyszerű, hogy épp velünk találkoztak.

Dénest sikerült megint rávennem egy hosszúnak számító túrára. A hőség és az árnyék nélküli utak minden kilométert megkétszereznek. Most a sziget távoli északi csücskébe a Partheni-öbölhöz túráztunk, ahol egy repülőtér van. Persze nem ezzel csábítottam. A kifutópálya két oldalán van egy-egy kikötő (egyikük az Artemis Boatyard). Értük megtette velem odafelé a 14 km-t, ami felért 28-cal is. Megnéztük mindkét kikötőt, érdeklődtünk a téli tárolási díjakról, és kiderült, hogy olcsóbbak kicsit a Leros Marinánál. Kár, hogy egyik sem olyan otthonos, mint a Leros Marina, és a legközelebbi település és kis bolt 5 km-re van.

Visszafelé nem ellenkeztünk, amikor az Artemis Boatyardból elindulva megállt mellettünk egy autó, és a görög pár, akikről később kiderült, hogy Lakkiban laknak, aggódva kérdezték, hogy nem akarunk-e velük menni. Azért álltak meg, mondta aggódó hangon a nő, mert ebben a hőségben déltájt nem szabad itt sétálgatni, még a végén hőgutát kapunk, szomjan halunk. Kíváncsi voltam, ha csak a férj ül a kocsiban, ő is megállt volna? Persze nem kérdeztem meg. Hálás voltam a nőnek, hogy nem lett szenvedés a visszaút.

A sziget keleti partján:

Kardfarkú pillangót találtunk, csak épp a kardok már hiányoztak:

Túra Xirokamposba (odafelé 9 km), ahol megkeresünk egy sziklához épített kápolnát a tengerparton (Panagia Kavouradena a neve):

Xirokampos:

Dénes kinézte a következő hajónkat. Nem olyan tágas, mint a mostani, de a tárolási díja jóval kevesebb:

Panagia Kavouradena:

A szépséges hibiszkuszvirágok között:

Egyszer Editkétől, Dénes nagynénjétől kaptunk szárított hibiszkuszvirágokat a piros fajtából. Teljes egész virágokat. Teának kellett volna megfőzni, de olyan kellemes volt elrágcsálni, savanykás íze olyan jólesett, hogy nem pazaroltuk el teának, inkább mindet megettük.

Egyik nap bevásárlásból jöttünk vissza a dingidokkhoz. A dinginkhez közeledve egy nő ment előttünk, húzott maga mögött egy bőröndöt. Dénes megjegyezte, hogy biztos ő is hajós, és bevásárolni volt, mint mi. A bőrönd miatt inkább arra tippeltem, hogy most érkezett a szigetre, és vendégségbe jött valamelyik hajóra. Miután ezt megbeszéltük, a nő megfordult nevetve, és magyarul szólt hozzánk, hogy Dénesnek van igaza. Így kezdődött az ismeretségünk a Svájcban élő, de magyar házaspárral. Ők horgonyoztak le elénk egy napja, csak hát nem sejtettük, hogy a hajójukon a svájci zászló, mint ahogy ők sem, hogy a mi hajónkon a lengyel zászló magyar párost takar. Összebarátkoztunk, és nagyon bíztunk benne, hogy elkészül a regisztrációnk végre, hogy együtt vitorlázzunk az északi szigetekre. De a sors máshogy akarta.

Két dolog miatt is késett a regisztráció. Először Dénes egy adatban egy számot rosszul adott meg, és bár a hivatalnok látta, hogy nem stimmel, nem jelzett vissza, csak ült a papírokon. Egy hét múlva érdeklődtünk, hogy elkészült-e az engedély, akkor jelezte, hogy nem tudta folytatni a regisztrációt, mert rossz az a szám. Utána kiderült, hogy akinek alá kell majd írnia a papírokat, az kilépett, és új ember kerül a helyére, és ez miatt is várnunk kell. Így a svájci magyar pár nélkülünk ment tovább Jeanneau Sun Legend 41 hajójukon, ami nagyon hasonlított a mi egykori Jeanneau Sunshine 36-unkra. Elbúcsúztunk, de nem örökre.

Leros, Lakki-öböl, 2022. augusztus 01-06.

Van egy kápolna, az Agios Isidoros, aminek az a különlegessége, hogy a tengerben csücsül egy sziklazátonyon, és kőhíd vezet be hozzá. Ide is eltúráztunk egyik reggel, izzasztó 8 km-t.

(A hatalmas Gournes-öbölben van Lerosz nyugati oldalán. A mi Lakki-öblünktől északra lévő öböl.)

Visszafelé találtunk egy TEMAK víztöltő bódét, ahol megtöltöttük a kiürült palackjainkat. Lakkiban is van kettő, ezekből szerezzük a hajóra a vizet. Tökéletes ízű mindig, nem lett tőle bajunk. Itt Leroszon ingyenesek, de később pl. Patmosz vagy Amorgos szigeteken is használunk majd ilyen "kutakat", de ott már fizetősek.

Ez Lakkiban van a dingidokkunk közelében:

Fehérre meszelt fal, kék kapu, olivafa, ciklámen bougainvillea. Ez a kompozíció nem olyan gyakori Leroszon, mint amennyire én szeretném. Megörültem, amikor rábukkantunk.

A dingidokk közelében van egy kerti vendéglő, onnan jár le fürdőzni ez a nagy szörmók kutya:

Egyik délután a mélyen benyúló öblünk partján elgyalogoltunk 8 km-t az öböl bejáratához, és onnan fel egy 240 m magas dombtetőre, ahová az olasz katonaság hallgatófalat (AeroPhone - Listening Wall) épített a II. vh. alatt.

Az öböl keskeny bejárata, a távolban pedig a tőlünk délre fekvő Kalymnos sziget látszik:

Ez egy nagy parabolikus fal, egy nagy műfül, ami segítette az olasz katonaságot, hogy a közeledő repülőgépeket már messziről érzékeljék, és így időben felkészüljenek egy esetleges légitámadásra.

Aki kedveli a katonai építményeket, az találhat eleget a szigeten. Vannak bunkerek, alagutak, egyikükben egy múzeumot rendeztek be. Sajnos amikor arra jártunk, zárva volt.

Egy szélcsendes reggelen feltettük a betekerős génuát a helyére, és a nagyvitorlát is felhúztuk. Ez utóbbi már eléggé UV-rágta.

Ideje volt, hogy az orrvitorla felkerüljön, mert elkészült a regisztráció, és megkaptuk róla e-mailben az ideiglenes nyomtatványt. A kártyát majd később küldik, de ez a papír egy hónapig érvényes, így indulhatunk. Dénes befizette a hajó után a 2019-ben bevezetett kötelező hajózási adót, a TEPAI-t, feltöltöttük a hajót vízzel, élelmiszerrel.

Ekkor ért vissza a Lerosztól északra fekvő szigetekről a svájci magyar pár, és újra összeültünk beszélgetni. Épp a mi hajónkon ültünk kint a kokpitban, amikor motorcsónakkal megállt mellettünk egy hajós, magyarul ránk köszönt, és mondta, hogy ő ismer minket, mármint Dénest és engem. Újra érezhettük, hogy milyen kicsi ez a világ. Olvasta a honlapunkat, és még a télen e-mailben felvette velünk a kapcsolatot. Feleségével ők is vitorláztak többek között az Egyesült Királyság vizein, a svéd szigetvilágban, ahol mi az elmúlt nyarakon jártunk (Képes útibeszámoló Barny és Képes útibeszámoló Laurin).

Nagyon vidám csapat gyűlt össze, mindenki tele volt jó sztorikkal, hasznos tippekkel.

Leros, Lakki-öböl, 2022. augusztus 08.

Ma reggelre tűztük ki az indulást, de észrevettük, hogy a kokpit hátuljában a dízeltankokból valahogy a motortérbe jutott a dízel. Már pár napja szóltam Dénesnek, hogy büdös dízelszag van a hajón, de az ő orra nem olyan kényes az ilyen szagokra. Elintézte azzal, hogy ez egy régi hajó, ilyen a szaga.

Persze nem fogadtam el, mert nem volt eddig ilyen szaga. Addig rágtam a fülét, míg ma végre indulás előtt átnézte a teljes motorteret, és valóban, pár deci dízel összegyűlt a hátuljában egy mélyedésben. Megnézte a tankok tetején a kémlelőnyílásokat, és egyből látta, hogy ezek mentén szivárgott a dízel. Lazán voltak lecsavarozva, így annyit tett, hogy meghúzta a csavarokat.

A dízeltankokkal, mióta megvette a hajót, nem foglalkozott, mert tudta, hogy teli kapta meg a norvég tulajtól még májusban. A motor mindig működött, bármikor beindította kicsit járatni az elmúlt hetek során. Mivel a dízelszag csak pár napja csapta meg az orromat, így gyorsan kiderítette, hogy mi történhetett.

Egyik nap, amikor nem az északi meltemi fújt, amiben védett az öböl, hanem az öböl bejárata felől, nyugatról kaptunk 20-25 csomós szelet, a hosszú öblön át megnőttek a hullámok, és kellemetlenül billegtették a hajót. Ez volt az egyetlen rossz napunk itt, még az éjszakánkat is elrontotta. Ekkor csordogálhatott ki a teli tankokból a dízel.

Mire eljutottunk oda, hogy kiszivacsolta a bűzforrást, már dél volt. Maradtunk még egy napot. Legalább gyönyörködhetett ebben a különleges dzsunka vitorlázatú hajóban itt az öblünkben: